2014. november 29., szombat

Mi a baj a Baranya megyei rendőrség videóival?


Nemrég járta be a magyar internetet az a három videó, amelyet a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság készített a nemi erőszak megelőzése céljából. Több civil szervezet, külföldi lap, magánszemély tiltakozik a videók áldozathibáztató jellege miatt. A Belügyminisztérium szerint a tiltakozók „félreértették” a kisfilmek üzenetét.
Csakhogy nehéz félreérteni, ha az egész filmben szinte csak és kizárólag lányokat látunk, és utána hangzanak el a kisfilmeket lezáró, sommás kijelentések. Fiúk alig néhány képkockán jelennek meg. Végig a lányok vannak előtérben; ahogy öltözködnek, ahogy nyalogatják a vodkásüveg szélét, ahogy táncolnak a fiúkkal, és ahogy nem tudnak mit kezdeni a megerőszakolt lány szimbolikus alakjával. Csak egy hangsúlyos képet láthatunk az erőszaktevőről, aki a sötétben leselkedve vár áldozatára. Ő csak áll és dohányzik – úgy tűnik, mintha vele csak úgy megtörténne a dolog. Így nehéz azt gondolni, hogy a készítők nem elsősorban a lányokra hárítják a felelősséget.
Ezen túl számomra azok a mondatok is problémásak, amik a kisfilmek végén elhangzanak.
1. „Az emberek, ha nem ismernek, az öltözködésed és a viselkedésed alapján ítélnek meg és bánnak veled. Felelős vagy önmagadért! Tehetsz róla, tehetsz ellene!”
Valóban, az ember felelős magáért, ebben egyetérthetünk.
Azonban az, hogy valaki kivágottabb ruhát vesz fel, „kihívóbban” viselkedik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy le is akar feküdni azzal, akivel flörtöl.
 Ez az üzenet ugyanakkor azt is közvetíti, hogy az öltözködésre hivatkozva bárkit meg lehet erőszakolni – nem, ez tévedés, és ezzel a készítők felmentik az erőszaktevőket. Ez úgy hangzik, mintha azt mondanák, hogy a férfiaknak alanyi jogon jár a szex, a női test pedig köztulajdon, és amennyiben kellőképpen tetszik neki az illető, automatikusan meg is dughatja. Arról nem is beszélve, hogy a „szexis” egy elég önkényes kategória, és alkalomadtán bármikor ki lehet ezzel angolnázni („olyan szexis volt ez a lány abban a nagy, fekete szemeteszsákban, hogy meg kellett erőszakolnom”). 

                  Zsivagó kommentjei is pont ugyanazt sugallták, amit a rendőrség videói


Másrészt pedig az is nagyon jól látszik, hogy mennyire ellentmondásosak a nők külsejével kapcsolatos elvárások. Úgy érzem, a jelenlegi társadalomban a nőket szükségképpen a férfiaktól függő lényekként szokás elképzelni, akiknek értékét az adja, hogy mennyire felel meg a heteroszexuális férfiaknak. Éppen ezért nagyon szigorúak a nők külsejével és viselkedésével kapcsolatos elvárások, és már eleve azt implikálják, hogy a női testre szexuális tárgyként kell tekinteni. Így válik a női test köztulajdonná, amivel bárki azt csinálhat, amit akar, a tulajdonosát leszámítva, elvégre a nők szexuális étvágyát általában nemlétező dologként szokás prezentálni. (Kivéve persze azokat a nőket, akikre szajhaként tekintenek, nem pedig Hölgyként. A közös a „kurva” és a „hercegnő” ellentétpárban, hogy mind a kettő dehumanizáló, és mind a kettő azt közvetíti, hogy a nők szexuális étvágya megvetendő, és nem figyelembe veendő dolog)
Kritikával szemlélem ezeket a műsorokat, és csak lazán kapcsolódik ide, viszont remek példa a nők külsejével kapcsolatos elvárásokra a Rising Star című tehetségkutató műsor magyar változatának legutóbbi része. Ördög Nóra minden egyes reklám után más és más ruhában, cipőben, és frizurával tért vissza, mert valahogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy ő hogyan öltözködik. Lehet azt mondani, hogy műsorvezetőként reprezentatív szerepe van, azonban érdekes módon Majka – a másik műsorvezető – egyszer sem öltözött át, és nem is számolt be arról, hogy a magyar internet ízekre szedné a külsejét.
Az egyik követelmény az, hogy légy a heteró férfiszemek számára minél kívánatosabb, de ha meg ennek megfelelsz, és megerőszakolnak, akkor persze a te hibád lesz az egész, mert kellett neked ennyire szexisen felöltöznöd. Mint régen: legyél minél szebb, öltözz minél szebb ruhákba, de azért ne legyél túl feltűnő, mert különben megszólnak.
2. „Szülőként soha nem tudnám feldolgozni, ha baj történne gyermekemmel. Előzd meg, ami megelőzhető! Tehetsz róla, tehetsz ellene!”
Ez meg még egyet rúg a lehetséges áldozatokba: nem elég, hogy a te hibád, ha megerőszakolnak, és saját magadat okolod, még arról is te tehetsz, amiért a szüleidnek fájdalmat okozol!
3. „Észrevetted, hogy szórakozni senki sem indul egyedül, de aki áldozattá válik, mindig magára marad? Vigyázzatok egymásra! Tehetsz róla, tehetsz ellene!”
Észrevetted, hogy egy fölényeskedő fasz vagy, aki azt üzeni, hogy az a normális, ha az áldozat magára marad? (Nem. Nem fogok disztingválni. Akkor sem, ha az illető lefaszozása nem valami feminizmusközeli dolog.)
Ez egész egyszerűen vérlázító, nem ám azt üzenné a rendőrség, hogy segít, ha áldozattá válsz, hanem, hogy úgy kell neked, ha magadra maradsz! Ezután pedig még kevesebb kedve lesz a nemi erőszak áldozatainak a rendőrséghez fordulni.
Nem beszélve arról, hogy sokaknak nincs is lehetőségük nem egyedül hazamenni éjszaka (most itt nem a bulizgató tinikre, hanem inkább azokra gondolok, akik sokáig dolgoznak).

... És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a családon, ismeretségi körön belüli nemi erőszak aránya sokkal nagyobb, mint annak a valószínűsége, hogy valakit egy szórakozóhelyen erőszakoljanak meg. A nemi erőszakról szóló társadalmi diskurzusra jellemző, hogy csak a kiemelkedően erőszakos eseteket kezelik nemi erőszakként; holott minden olyan aktus nemi erőszaknak számít, amelyikbe a másik nem egyezik bele szabad akaratából. Köztük az is, ha valakit érzelmi zsarolással belekényszerítenek, és az is, ha valaki hiába gondolja meg magát szex közben, a partnere úgy gondolja, hogy ha már elkezdték, akkor nem lehet visszamondani. Az is, ha valaki arra hivatkozva fekszik le valakivel, hogy a másik nem mondott sem igent, sem nemet (és az elutasítás hiányát rögtön beleegyezésnek veszi).
Az is nemi erőszaknak számít, hogy ha a másik részeg, hiszen ilyen állapotban nem tud felelős döntést hozni. Ezekkel a kisfilmekkel az a probléma – azon túl, hogy az erőszaktevő felelősségéről egy szó, de még egy képkocka sem esik –, hogy csak erősítik a nemi erőszakkal kapcsolatos sztereotípiákat, de érdemi megoldást nem nyújtanak.
Persze egy másik megközelítés szerint a potenciális bántalmazók, akik közül az erőszaktevők kikerülnek, nem tesznek le egy ilyen film láttán arról, hogy megerőszakoljanak másokat. Ugyanakkor én ezzel nem értek egyet; ezeket a filmeket elsősorban fiataloknak szánják. Én bízom abban, hogy ha a fiatal fiúkkal megértetjük, hogy a bántalmazás és a nemi erőszak rossz dolog, hogy nem jár alanyi jogon nekik a szex, akkor kevesebb potenciális bántalmazó fog közülük kikerülni. Persze aláírom, hogy egy kisfilmnél ehhez jóval többre, általános társadalmi szemléletváltásra is szükség lenne, azonban szerintem egy kisfilm kezdeti lépésnek megteszi. És éppen ezért lenne jó, ha ezek helyett az áldozathibáztató videók helyett olyasvalami készülne, ami leszögezi, hogy
  • a női test nem köztulajdon, és akkor sincs jogod megerőszakolni valakit, ha meztelenül sétál végig előtted az utcán;
  • nem szabad belekezdeni az aktusba, ha a partnered józanon, szabad akaratából nem egyezik bele;
  • amennyiben nem kapsz nyílt beleegyezést, kérdezz rá nyíltan, hogy a másik akarja-e, mielőtt bármit is csinálnál;
  • ha a másiknak láthatóan kellemetlen az, amit csinálsz, fejezd be;
  • ha megerőszakolnak, tudd, hogy nem a te hibád, és van segítség, például a [tetszőleges nőjogi szervezet neve, vagy ideális esetben a rendőrség].
Vagy érdemes lenne olyasmit csinálni, mint amilyen ez a képsorozat. Ennek a kampánynak nagy érdeme az is, hogy egy homoszexuális párt is láthatunk rajta, és szemmel láthatóan különböző rasszba tartozó embereket jelenít meg, tehát egyszerre szól mindenkihez:


A fordítás balról lefelé:
Szóval, amikor meggondolta magát, leálltam.
Szóval, amikor berúgott, visszavettem magamból.
Szóval, amikor én akartam, ő meg nem, nem csináltuk.
Szóval, amikor én fizettem a vacsorát, nem tartozott nekem semmivel.
Szerintem ezekből simán ki lehetne hozni négy kisfilmet, amik az említett szituációkat jelenítik meg. Nem mellesleg sokkal több olyan helyzetet jelenítenének meg vele, amiben a nemi erőszak előfordulhat.

A fordítás egyébként a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene facebook-os oldal tulajdonosának / tulajdonosainak köszönhető, én elfelejtettem hozzátenni, amikor megosztottam velük. Néhány gondolat, példa, amit ebben a posztban megosztottam veletek, az ott leírt kommentek közül származik; ha nem gond, ezeket nem linkelném most külön.
Még szeretnék kitérni röviden a Belügyminisztérium válaszára is. Az, hogy szerintük félreértettük a videókat, pontosan annak felel meg, mint amikor egy alulprivilegizált csoportba tartozó embernek azt mondják, hogy „csak túlreagálod”, „túlérzékeny vagy”, „félreérted”. Eszükbe sem jut, hogy nem ok nélkül „értettük félre”, hanem szükségképpen a mi nézőpontunkat, érzékelésünket kérdőjelezik meg, és mintha meg akarnák nekünk szabni, mit érezhetünk áldozathibáztatásnak, és mit nem.