2017. január 24., kedd

Az aspik és a továbbtanulás


 Lassan közelednek a felvételi határidők, és bizonyára sok autista fiatalban és sok szülőben megfogalmazódik a kérdés, hogy milyen irányban lenne érdemes továbbtanulni, ezért most a saját tapasztalataimból kiindulva arról szeretnék írni, hogy milyen aspergeresként egyetemre járni. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az én tapasztalataimból és a leírásomból nem lehet általános következtetéseket levonni, viszont bízom abban, hogy a leírás valamelyest segítséget nyújt az eligazodásban. Mivel ez egy nagyon összetett kérdés, ezért most csak a szakválasztásra fogok kitérni, de ha igény mutatkozik rá, akkor a továbbiakban az egyetemi élet más aspektusairól is írnék.

A legoptimálisabb eset, ha az illető speciális érdeklődési területe olyasvalami, amire a munkaerő-piacon is van kereslet, és amiből tisztességesen meg lehet később élni. Sok esetben viszont a speciális érdeklődési terület egy kevésbé ismert vagy marginális téma. Mivel sok szülőnek az a fontos, hogy a gyerekük a későbbiekben ne szenvedjen hiányt, ezért konfliktusokat is okozhat szülő és gyerek között, hogy míg a szülő inkább egy biztosabb megélhetést nyújtó szakmát akar keresni a gyerekének, a gyerek inkább az érdeklődési területéről szeretne többet megtudni.

Én is azok közé tartoztam, akinek a speciális érdeklődési területe inkább egy marginális téma volt. Én ezt a problémát úgy próbáltam meg áthidalni, hogy olyan SI-témákhoz nyúltam vissza, amiről úgy éreztem, hogy jobbak az elhelyezkedési esélyeim, megjelöltem viszont más szakot is, ha az nem jönne be. Ez egy olyan SI-téma volt, aminek mindig csak egyes szeletei érdekeltek, később erre vettek fel. A döntést részben a szüleim hatására hoztam meg, és nagyon szenvedtem amiatt, mert nem közvetlenül az épp aktuális speciális érdeklődési területemhez kapcsolódott.

Később viszont ez jó döntésnek bizonyult, részben, mert a szak megengedte, hogy máshonnan, az épp aktuális SI-mmel kapcsolatban is vegyek fel nagyobb számban órákat. A szakom több részterülete vált a speciális érdeklődési területemmé, és nagy segítséget nyújtott a perszeverálásukhoz a szakterület átfogóbb ismerete. Természetesen nem állítom, hogy mindenki számára ez lehet a legjobb döntés, de segítheti az eligazodást (és a megélhetési-érdeklődési szempontok összeegyeztetését is), ha végiggondoljuk, mi az a szak, aminek a részterületei korábban nagyobb arányban foglalkoztatták az illetőt. Az én tapasztalatom szerint (ami megint nem érvényesíthető mindenkire) ugyanis nagyobb esély van arra, hogy ennek a szakterületnek a részei a későbbiekben is a speciális érdeklődési terület tárgyává váljanak. Például arra gondolok, hogy adott egy aspi, akinek gyakran változtak a speciális érdeklődési területei, de mindig nyitott volt a társadalmi-politikai kérdések megvitatására, és főként a különböző mozgalmak, az aktivizmus különböző formái érdekelték. Mivel valószínű, hogy a társadalmi kérdések a későbbiekben is foglalkoztatni fogják az illetőt, érdemes lehet a társadalomtudományok felé fordulnia. Ez érdekes adalékot adhat a korábbi speciális érdeklődési területeihez, amik szintén visszatérhetnek.

Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg nem mindenki speciális érdeklődési területei kategorizálhatóak ilyen könnyen (vagy más okokból nem szeretne az illető olyan szakot választani, amibe több korábbi speciális érdeklődése sorolható). Egy általánosabb szakterület kiválasztása önmagában nem feltétlenül ad választ arra a kérdésre sem, hogy inkább az SI-vel kapcsolatos szakon érdemes tovább folytatni a tanulmányokat, vagy egy jobb megélhetést biztosító szakon. Ebben az esetben ideális lehet olyan korábbi speciális érdeklődési területhez visszanyúlni, ami a korábbiakban érdekelte az illetőt (és most sem lenne ellenére, ha ezt tanulná), vagy ami a lehető legközelebb áll a speciális érdeklődési területhez. A legtöbb aspira ugyanis fokozottan igaz az, hogy ami érdekli őket, abban jól teljesítenek, az őket nem érdeklő területeken viszont kevésbé. Sok aspinál a megélhetés sem jelent feltétlenül nagy motivációt, bár ez nagyban függ attól is, hogy milyen az illető háttere. Ha nem sikerül olyan szakmát találni, ami ezt a dilemmát áthidalná, szerintem a következőket lehet érdemes végiggondolni:
  • Milyen pályán szeretne elhelyezkedni az illető? Elméleti vagy inkább gyakorlatias beállítottságú?
  • Mennyire nyitott a speciális érdeklődési területén kívül más témákra, pontosan milyen az érdeklődési profilja? Vannak aspik, akik egyszerre inkább csak egy témára vannak rákattanva, én viszont találkoztam olyan aspival is, akinél több téma is békésen megfér egymás mellett. Ők esetleg gondolhatnak más alternatívákban is. Mindig szerencsés, ha valaki több lábon áll, sok aspinak, akinek egyszerre több érdeklődési területe van, vagy a gyakran változó SI-jei többféle témát foglalnak magukban, kifejezetten előnyös, ha több területen is képesítést szerez, ha van rá lehetősége.
  • A biztos megélhetést nyújtó szakma hosszútávon is biztos megélhetést nyújt? Természetesen azt nem lehet előre megmondani, milyen szakma lesz népszerű 10-20 év múlva, és biztos, hogy lesznek új szakmák is, viszont ezt a szempontot mindenképp érdemes lehet szem előtt tartani. Fontos az egyéni adottságokat is figyelembe venni, azt, hogy az ő személyiségéhez valóban illik-e a választott szakma, hiszen ez jelentősen befolyásolja, hogy valóban sikeres lesz-e benne.
  • Sokan a szakválasztást egy egész életre szóló döntésként mutatják be, a valóság ennél viszont azért számomra jóval árnyaltabb képet mutat. Természetesen a szakválasztás bizonyos mértékig valóban meghatározza az illető későbbi pályáját, de sok fiatal nem feltétlenül az adott szakmának megfelelő helyen fog dolgozni a későbbiek során. Egy diploma ráadásul nem feltétlenül csak a szűkebb értelemben vett szakmában biztosít lehetőséget az elhelyezkedésre. Például előfordulhat, hogy egy magyar szakon végzett bölcsészt nem azért fog felvenni egy cég, mert irodalmár, hanem mert a képesítése alapján feltételezhető, hogy széles látókörű, művelt, és jó a különböző szövegek értelmezésében, megfogalmazásában. Ezen kívül még él a bolognai rendszer, ami sok szakot alapképzésre és mesterképzésre osztott, aminek az előnye, hogy a későbbiekben elég sokféle mesterképzés közül lehet választani, ami akár több tudományterületet is magába foglalhat. Bár az állami támogatást csak korlátozottan lehet igénybe venni, nem lehetetlen más egyetemre is jelentkezni később, ha úgy hozza a sors.
  • Fontos kérdés még, hogy valóban el tud helyezkedni a szakmájában a továbbtanulást követően? Bizonyos esetekben maga a diploma megléte is növeli az elhelyezkedés esélyeit, ebben az esetben pedig akár olyasvalamit is lehet választani, ami közelebb áll az illető speciális érdeklődési területéhez.
  • Inkább az érdeklődési területei mentén, vagy másképpen szerez barátokat? Az ismerkedés nemcsak a szocializálás, hanem a kapcsolati tőke szempontjából nagyobb hangsúlyt kaphat az egyetemen, lehetőséget ad különböző felkérésekre, állásajánlatokra is.
  • És végül, de nem utolsósorban: jól fogja érezni magát az adott szakon? Ez is szempont, hiszen egy egyetemi képzés több évet is igénybe vehet.

Természetesen fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezek csak felvetések – a végleges döntést az illetőnek kell meghoznia. Ahogy azt is, hogy bár a szülők sok esetben jobban rálátnak az egzisztenciális problémákra, és nagyon fontosak a tanácsaik, a szakválasztás elsődlegesen az érintett fiatal életét fogja befolyásolni, így a végleges döntést neki kell meghoznia.